Alföld kapuja
A Duna-Tisza közét, így annak főváros-közeli tájait is a hegyek szorításából kilépő Ős-Duna formálta. A szerteágazó medrei mentén létrejött, homokkal, lösszel borított kavicszátonyok, hordalékkúpok alakították ki a mai hullámzó, sokban a Nagy Magyar Alföldre hasonlító felszínt. A hajdani folyómedrek maradványai azok a tőzeges, lápos területek – turjánosok – Alsónémedi és Ócsa környékén, melyek ma természetvédelmünk becses értékei. Budapest felől több vasútvonalon, országos főközlekedési úton és az M5-ös autópályán is elérhető ez a vidék, de nagyszerű terep a „drótszamár” számára is.
A térség legjelentősebb vonzereje az egyedülálló természeti és építészeti ritkaságokat őrző Ócsai Tájvédelmi Körzet. Ócsa református temploma az ország egyik legjelentősebb román kori műemléke. A XIII. század elején épült, két homlokzati tornyos, háromhajós, kereszthajós bazilika szentélyét középkori freskók díszítik. Az ősi falak közt nagyszerű hangversenyeket rendeznek az Ócsai Kulturális Napok keretében. Az Öreg-hegyen közel száz különleges építészeti megoldású, náddal fedett pince sorakozik. Nem hagyható ki a község református temetőjében a félezer faragott kopjafa megtekintése sem. A terület természeti kincsei közül a legértékesebb a turjános. Ez a lápos vidék rendkívül gazdag ritka növény és állatfajokban (és szúnyogban is!). A természeti értékekkel érdemes először a Tájvédelmi Körzet nádfedeles Fogadóházában (a református templom mellett) megismerkedni. A fogadóház, és a mellette álló 100–150 éves parasztházak segítségével képet alkothatunk az itt élők hétköznapjairól, ünnepségeiről. Egyes népi kismesterségek, mint például a vessző- és gyékényfonás, akár meg is tanulhatók a tájház foglalkozásain. A madarak életéről, viselkedéséről, vonulásáról pedig a madárvártán és az új madármegfigyelő-toronyban szerezhetünk ismereteket.
A közeli Alsónémedi mocsaras területe növénytani ritkaságai miatt szintén a természetbúvárok kedvelt helye. A Kiskunság északi szélén érhető el Bugyi. Határában számtalan hajdani kavicsbánya-tó várja a gazdag zsákmányra éhes horgászokat, míg a vadászok az apróvadban gazdag határban hódolhatnak szenvedélyüknek.
Ócsától délre, az 5-ös főút mellett érhető el a térség legnagyobb települése Dabas, a „kúriák városa”. A XVIII–XIX. század fordulóján számos kisnemesi udvarház és kúria épült itt. Legtöbbjükre – mint például a Halász Jenő- vagy a Halász Móricz-kúriára – jellemző az oszlopos tornác, illetve oszlopos timpanonos előcsarnok. Az egyik kétszáz éves házban élt haláláig Kossuth Lajos édesapja. A Dabasi turjános az Alföld ősi láperdeinek világát idézi. Ritka növények sokasága, a légy- és pókbangó, a vitézkosbor, a szibériai nőszirom, a mocsári kardvirág él a lápréteken, mocsárréteken és nedves kaszálókon, ahol előfordul a veszélyeztetett parlagi vipera is. Az itt virító különleges kosbor- (orchidea) félék közül a szarvasbangó a város címerébe is bekerült. A fokozottan védett terület csak engedéllyel látogatható.
Dabas nagyszerű kirándulóközpont is. Indulhatunk innen tovább délre Örkény felé, ahol a Falumúzeumban a táj történeti, régészeti emlékeivel és néprajzával lehet megismerkedni, majd mehetünk tovább az ország földrajzi középpontja felé. Alig egy óra járásra Budapesttől, Pusztavacs határában egy alföldi, cseres-akácos-nyíres erdővel körülvett tisztáson, 11 méter magas, nyolcszögű gúla jelöli a nevezetes pontot (északi szélesség 47º11’; keleti hosszúság 19º30’). Ha Dabasról kelet felé indulunk, az élő néprajzzal is találkozhatunk: Újhartyánban a német nemzetiségi rendezvényeken, Kakucson a Borvirág együttes előadásain, Inárcson a szüreti mulatságok, vagy a Mária napi búcsúk idején. A kedvező földrajzi adottságoknak köszönhetően számos településen, illetve a határukban lehet horgászni, lovagolni és vadászni.