Dél-Buda
A mai Budapest dél-nyugati határvidékén kétszázmillió évvel ezelőtt hatalmas tenger hullámzott. A tengeri üledékből keletkezett több száz méter vastag mészkő és dolomit rétegeket a fiatalabb korok kéregmozgásai összetörték, egy részüket a magasba emelték, másokat a mélybe zökkentettek. Így jöttek létre azok a jellegzetes felszíni formák, melyek nem csak a vidék festői panorámáját jellemzik, de fontos szerepet játszottak az itt lakók életében is.
A középkorban itt kialakult kis falvak helyén, – melyeket a törökkor pusztításai után a XVIII. században többnyire német telepesek keltettek újra életre – a főváros közelében, hatalmas alvóvárosok, ipari és kereskedelmi központok jöttek létre. A múltra is odafigyelő utódoknak azonban szinte mindenhol sikerült a régi értékeket is megőrizni. A települések egy része budapesti „kék” autóbusszal is elérhető, de távolsági buszjáratok és elővárosi vonatok is könnyű és gyors megközelítést tesznek lehetővé, nem is említve a térséget érintő három autópályát (M0, M1, M7).
A főváros határán kétnyelvű, Budaörs (Wudersch) feliratú tábla jelzi, hogy egy ma is élő német hagyományokkal rendelkező városkába érkeztünk. Az egymással keveredő modern lakótömböknek, villáknak és falusias régi házaknak festői hátteret biztosítanak a Budai-hegyekhez tartozó Csíki-hegyek többnyire kopár sziklás, néhol fenyvesekkel borított vonulatai. Nagyszerű kirándulóterület ez, ahol a védett dolomit-oldalakon és fennsíkokon tavasszal törpe íriszek, kökörcsinek és kankalinok tarka virágszőnyege mellett sétálhatunk. A Kálvária-hegy a hatalmas vas-kereszttel és a golgota-szoborcsoporttal húsvétkor a felújított passiójátékok színhelye. A helyi németség történelmével, hagyományaival az enteriőrszerűen berendezett Riedl Ferenc Helytörténeti Gyűjtemény ismerteti meg a látogatót. Budaörs neve összeforrt a magyar polgári repülés történetével is. Az 1937-ben megnyitott repülőtér ma a világ minden részéről érkező kisgépeket fogadja.
A völgy déli oldalán Törökbálint már a Tétényi-fennsíkra visz bennünket, amit 2005 óta egy mintaszerűen kiépített, 10 információs táblával ellátott tanösvényen is végigjárhatunk. A települést körülölelő védett erdőség egyaránt vonzza a kirándulókat és a gombászokat, az Anna-hegyi kilátóból pedig a budai-hegyek és Budaörs nagyszerű panorámája tárul a szemünk elé.
Párhuzamos völgyekkel szabdalt fennsíkon terül el a régió Budapest után második legnagyobb települése, az 1979-ig „Európa legnagyobb falujaként” nyilvántartott Érd. A Duna közelébe települt Ófalut övezetesen keretezi a modern városközpont és a kertes villanegyed. Az ófalui városrészben a hajdani török minaret helyreállított tornyából szép kilátás nyílik a környékre. A közelében, a nátrium-hidrogén karbonátos, kloridos, fluorid tartalmú termálvízkincsre alapozva fürdő és termálhotel létesült. A városközpontban egy 150 éves kúria ad helyet a Magyar Földrajzi Múzeumnak, ahol olyan világhíres felfedezőkkel „találkozhatunk”, mint Kőrösi Csoma Sándor, Teleki Pál, vagy Cholnoky Jenő. A szomszédos Diósdon a nem mindennapi Rádió és Televízió Múzeumot érdemes megtekinteni.
Érdtől északra a Benta-patak völgyét mészkő- és homokkő sziklák kísérik. Sóskút bányáinak köveiből építették a legjelentősebb budapesti középületeket (Parlament, Operaház, stb.). A felhagyott kőbányák hatalmas méreteikkel nyűgözik le a látogatót. A Lovassport Club a környékbeli lovasok „mekkája” és lovasversenyek helyszíne.
Az ugyancsak egy patakvölgyben fekvő Pusztazámor látványossága a román kori templom maradványainak felhasználásával 1758-ban emelt zámorhegyi remetekápolna.
„Csak egy ugrás” innen Biatorbágy, melynek legismertebb látnivalója a ma már használaton kívüli, műemlék vasúti viadukt. A nagyközséget délről határoló Iharos-hegy a természetjáróknak nyújt maradandó élményt a Kőhegy sziklaszirtjeivel, vagy a Benta-patak völgyére letekintő Nyakas-kővel. A hegyoldalban megbúvó 100–150 éves borpincék némelyikében még ma is kitűnő fehérborokat tárolnak. A 83 hektáros Biai-halastó a profi halászok birodalma, a pecásoknak „be kell érniük” a sóskúti út melletti jóval kisebb, de halban szintén gazdag horgásztóval.
Érdtől délre, a Dunára meredeken leszakadó löszfal természetes határként választja el egymástól Százhalombattát és Érdet. A Dunamenti Erőmű már messziről látható füstölgő óriáskéményei és a Kőolajfinomító tartályai, vezetékei, égő gázfáklyája igazából nem tűnnek turistacsalogatónak, mégis megbánja az, aki emiatt kihagyja útitervéből a „száz halom” városát. A Hallstatt-kultúra idejéből származó őskori halomsírokról elnevezett város történelméről átfogó képet nyújt a település római kori nevét viselő Matrica Múzeum. A Régészeti Parkban, eredeti helyén feltárt és rekonstruált, bronz- és vaskori házak láthatók, ahol a kézműves foglalkozásokon a látogatók is belekóstolhatnak a korabeli falu életébe. Edényeket, ékszereket készíthetnek, szőhetnek, fonhatnak, őskori ételeket főzhetnek-süthetnek. Az egyik helyreállított, 2700 éves halomsírban hang- és fényjátékkal kísért multimédia-show mutatja be a korszak temetkezési szertartását. Értékes műemlék az Óváros 1750-ben épült görögkeleti szerb temploma is, de nem szabad kihagyni a hazai organikus építészet legrangosabb képviselője, Makovecz Imre által tervezett katolikus templomot sem a városközpontban. A vendégek és a helybéliek programját tovább gazdagítják a város rendezvényei, különösen az egyre ismertebb „Summerfest” Nemzetközi Néptánc Fesztivál augusztusban; és a Nemzetközi Fúvósfesztivál.